XIII. század

Tokaj szőlőtermesztési hagyományairól már a XIII. századtól rendelkezésre állnak írásos emlékek. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos földalatti pincék építését is, amelyekről szintén írásos emlékek maradtak fent, így az olaszliszkai és tolcsvai pincékről.

XIV. század

A XIV. században a földalatti pincék építése kiteljesedik, számuk jelentősen megnő, ekkor építik ki a Tokaji borvidékre jellemző többemeletes pincelabirintusokat.

XV. század

Az első írásos említés a tokaji borokról (Istvánffy M.: Regni Ung. Historia, Köln,1724)

XVI. század

A tokaji borok népszerűsége megnő. Ekkortájt kétféle bort készítenek. Az elsőt: „tiszta bor,, taposással, a másodikat: „préselt bor” sajtolással.. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődött. A Tokaji borvidéknek ez az időszak az egyik legvirágzóbb periódusa.

1550-1560: A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése a borvidéken. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort.

1561: „Culturae Vinearum Regulamentum”: Tokaj-Hegyalja szőlőművelése rendtartásának szabályozása

1571: Az aszúbor első írásos említése a Garay család május 15-én kelt leltárában.

1589: Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji borokat.

1590: Szikszay Babricius Balázs Nomenklatura című művében a „Vinum passum-aszu szeőleő bor” kifejezés szerepel.

XVII. század

A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára.

1616-1660: A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a tokaji szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén.

1631: Szepsi Laczkó Máté református lelkész (1576-1632) elkészíti az első aszút a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő szőlő terméséből Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére.

1641: Tokaj-hegyalja rendtartásának kézikönyve

1655: Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan.

XVIII. század

XIV. Lajos francia király II. Rákóczi Ferenctől kapott aszúbort dícsérte elhíresült mondásával: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ekkor kezdik el Tokaj-hegyaljának nevezni a területet, a bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak.

1707: A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-hegyalja kapott. A dűlő szerepe ekkor kezdett tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén.

1720: Az újabb szőlőterületi minősítés alapján három osztályba sorolták az ország területeit, Tokaj-hegyalja nagyobbik része az első osztályba került. A dűlőcsoportosítás alapját a termőhelyi szempontok mellett az akkori termések és azok minősége jelentette.

1723: Törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.

1729: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.

1733-1798: Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról.

1737: Tokaj szabályozása, kialakul a borvidék lehatárolása valamint az eredetvédelem alapja a világon először kerül meghatározásra. Ezzel elkészül Európa és a világ első eredetmegjelölésre vonatkozó szabályozása.

1741: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.

1759: A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban megtalálható.

XIX. század

1826: A fordítás (másodaszú) elnevezés első említése

1853: Mádon megalakul a „hegyaljai részvénytársaság”, a tokaji borok piaci érdekképviseletére.

1857: A testület „Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesülés” névvel átalakul, elsősorban a szőlőtermesztés és a borkészítés szervezeteként, érdek-képviseleteként.

1873: Tarcalon megalakult az “Állami Felső Népiskola és Vincellérképezde”.

1886: Megjelenik a filoxéra, és 10 év alatt a szőlők 90 %-át elpusztítja. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők a Tokaj név védelmét érték el a bíróságon.

1893: Első magyar bortörvény, melyben a tokaji eredetmegjelölés szabályozása külön fejezetet képez.

1898: A borvidék területét újraszabályozzák.

XX. század

1920: A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával a borvidéktől elszakítja Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit.

1920-1950: A gyógyszerkönyvekben a tokaji aszúbort gyógyszernek tüntetik fel.

1928: A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása.

1936: Az aszúbor-készítés technológiájának pontosítása törvényi úton.

1949: Megalakul a borvidéki kutató bázis Tarcalon.

1950: A tarcali szakiskola szerepét átveszi a Sátoraljaújhelyen megalakult Szőlészeti és Borászati Szakiskola, majd Technikum

1950-1990: A borvidéken több állami gazdaság és állami pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet.

1970: A Tokaj eredetmegjelölés nemzetközi lajstoromázása a Lisszaboni Megállapodás alapján.

1982: A szőlő termőhelyi minősítésének, a termőhelyi kataszter rendszerének elkészítése országosan és a Tokaji Borvidéken.

1990: A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken.

1993: Az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bor megnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás megkötése (1993 november 23.-i tanácsi határozat) többek között az eredetmegjelőlések kölcsönös védelméről, benne „Tokaj” név és származtatott formáinak Magyarország részére szóló kizárólagos névhasználatáról valamint a „Tokaj” név védelméről az Elzászban és a Venezia-Friuli-Gulia tartományban használt Tocai és Tokay írásmódú fajtanévvel elnevezett borok ellenében, 2007. március 31.-ig tartó moratóriummal.

XXI. század

2002: Tokaji Borvidéket az UNESCO Világörökség Bizottsága, mint kultúrtájat felvette a Világörökségek Listájára.

2004: A bortörvény az aszú elnevezés használatát kizárólagosan a Tokaji Borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve Tokaj-hegyaljai borvidékről Tokaji Borvidékre változik.

2004: A Tokaji Borbíráló Bizottság megalakul.